VIVA _ A LEGJOBB TVADÓ

INTERJÚ LOLÁVAL A CSALÁDJÁRÓL    Ada: Most forgattátok a Mama című klipet. Úgy hallottam, amikor először kellett felénekelned ezt a dalt, elsírtad magad. Jól tudom, hogy anyukáddal kiskorod óta nem nagyon találkoztál?

Lola: Az utolsó dal feléneklése mindig nagyon stresszes. Nagyon vártuk már, hogy kész legyen az anyag. Szóval ebből a szempontból nehéz volt. Másrészt Molnár Tomi (Anti Fitness Club) írta a szöveget és nagyon jól sikerült. Minél többször énekeltem, annál jobban megértettem, mindig mondott valami újat és érdekeset nekem. Persze a dal kapcsán elgondolkodtam anyukámmal való kapcsolatomon is. De szerintem ez csak jót tett a dalnak.

Ada: Milyen a kapcsolat közöttetek?

Lola: Olyan négy-öt éves koromig tipikus anya-lánya viszony volt. Otthon voltunk, ettünk, főztünk, elvoltunk. Aztán elváltak a szüleim és talán hét év is eltelt, mialatt semmit nem tudtam róla.

Ada: A legtöbb válás esetében a gyerekek az anyukájukkal maradnak. Nálatok ez hogyhogy nem így volt?

Lola: A nővérem és én is nagyon apásak vagyunk. Nekünk az apukánk olyan, aki mindent megtesz értünk, illetve az ő szülei, a nagyi és a nagypapám. Én ott is nőttem fel náluk, egy igazi vidéki kis házban.

Ada: Hét év jó hosszú idő. Ezalatt anyukátok nem is keresett titeket?

Lola: Valahogy így jött ki. Apukámmal elváltak, nehéz volt neki ez a helyzet és talán nem is voltunk könnyű gyerekek. Aztán egy idő után meggondolta magát és megkeresett. És mivel az anyukám, én nem haragszom rá. De valójában a nagymamám és az apukám voltak azok, akik felneveltek.

Ada: Milyen volt az újratalálkozás?

Lola: Nehéz ezt elmondani olyan embereknek, akik még nem voltak ilyen helyzetben. Ülsz valakivel szemben, akit szeretned kell, de nem tudod pontosan, hogy mit érzel. Tudod, hogy az anyukád, de közben egy kicsit idegen is. Ez furcsa érzés, de én próbálom nem tragikusan felfogni. A dalom is olyan, hogy vannak benne szomorú részek, de a vége pozitív kicsengésű.

Ada: Most ismerkedtek? Találkoztok?

Lola: Ő is hatvani, az egész családom ott lakik, szóval valószínűleg ha hazamegyek, akkor fogunk találkozni. Most a húsvét sajnos teljesen kimaradt, betegen fetrengtem a nagyszüleimnél. A Duna parti forgatáson kisebb ételmérgezést kaptam. Megettem egy halat, amit nem kellett volna… De ezt a kimaradt időt is igyekszem majd pótolni.

Ada: Akkor próbáljátok bepótolni az elmaradt együtt töltött időt?

Lola: Vele olyan bizalmas viszonyom, mint az apukámmal, sosem lesz. Nálam az anyaszerepet a nagymamám tölti be. Ez biztos, hogy nem fog megváltozni. Mégis ő az anyukám és ha egyszer nekem is lesznek gyerekeim, akkor azoknak jó, ha lesz egy nagymamájuk, teljes családjuk. Ilyen szempontból is jó, ha normális köztünk a viszony.

Ada: És a klip? Mikor hallhatjuk az új dalt?

Lola: A dal hallható az új, harmadik lemezemen. A klipről is úgy tudom, hogy már készen van, csak az utómunkálatok vannak hátra. Ezt is Indiánnal forgattuk, mint például a Baby I don’t care-t. Vele azért jó együtt dolgozni, mert mindig nyugodt, nagyon jól el tudja magyarázni, hogy mit szeretne látni. A forgatást azért is élveztem, mert volt rajtam egy nagyon szép, sárga, hosszú ruha, fújt a szél, lebegett a hajam és úgy énekeltem. Olyan jó volt!

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat